|
Веспрем |
|
|
|
|
|
A régészeti kutatások során már az idõszámítás elõtti idõkbõl találtak
leleteket a mai város területén. Rendkívül sok anyag került elõ a
bronzkorból, vaskorból. Az idõszámítás elõtti IV. században kelták, az I-II.
században rómaiak éltek területén. A népvándorlások során keleti gótok,
hunok, avarok telepedtek le hosszabb-rövidebb idõre. Honfoglaló õseink már
szláv településeket találtak. Veszprém neve is szláv eredetû, egyes
feljegyzések szerint Bezprem (makacs, önfejû) szláv személynévbõl származik.
A veszprémi mondák, legendák Gizella királynénak tulajdonítják elnevezését:
Bonfini írásában megörökíti, hogy a királyné „Vessz prém!“ felkiáltással a
ruháján lévõ nemes prémet ajándékozta a veszprémi székesegyháznak. Más monda
szerint egy didergõ jobbágyasszonynak adta át bundáját ugyanezen szavakkal.
A legendák szerint Szent István Veszprém közelében gyõzte le Koppányt, akit
a mai Veszprém egyik városrészének helyén fejeztek le. A városrész is errõl
kapta nevét (Fejesvölgy). Szent István király és felesége Gizella templomot
építtettek és állandó tartózkodási helyüknek választották a várost. Írásos
emlék 1002-bõl található Veszprém városáról. A pannonhalmi apátság alapító
oklevele említést tesz a veszprémi püspökségrõl és a Szent Mihály
templomról. Veszprémet a királynék városának hívják. Ezt Gizella
kiránynénak köszönheti, akinek megkoronázása óta a mindenkori királynét a
veszprémi püspök koronázza meg. A XIII. századtól ez a szokás törvénnyé
vált. Az utolsó koronázás 1916-ban volt, amikor Zita királynét koronázta meg
Hornig Károly, akkor veszprémi püspök. Az eredetileg királyi tulajdonban
lévõ vár és várbirtok a XII. században egyházi kézbe került. A XIII.
században a fõúri harcok során megsemmisítették székesegyházát és jogi
fõiskoláját, amely a párizsi fõiskolával egyenlõ rangú volt. A XV. századra
érte el újra ezt a kulturális színvonalat. Mátyás király uralkodása során
teljesedett ki fejlõdése. A püspöki könyvtár rendkívül sok értékes kötettel
gazdagodott a veszprémi püspök, Vetési Albert jóvoltából. A veszprémi
püspökség fennhatósága csaknem az egész mai Dunántúlra kiterjedt. A mohácsi
vészt követõ hatalmi harcok során fokozatosan elvesztette területeit, vezetõ
szerepét és az egyre gyengülõ veszprémi vár a XVI. század végén török kézre
került. A török és a Habsburg-ház is veszélyesnek találta a veszprémi várat,
ezért leromboltatták és kifosztották. Több tûzvész is pusztította az évek
során házait, értékeit. A XVIII. század közepére ért el újra magasabb
fejlõdési szintre. A XVIII. század végén Tumler György molnárlegény által
tervezett és megvalósított hidraulikus vízvezetéken keresztül jutott fel víz
a várba a Séd-patakból. Fejlett kézmûipara és nyomdái is fokozták hírnevét.
A '48-as szabadságharcok során nemzetõrség alakult és a honvédzászlóalj
toborzása is rendkívül sikeres volt. A szabadságharc leverése ismét
visszavetette Veszprém fejlõdését, bár elkészült a vasútvonal az 1870-es
évek elejére. Elsõ pályaudvara a város külterületén épült. A belvárosi
pályaudvar a XX. század elejére készült el és az 1960-as években szüntették
meg. A Város ipari fejlõdése stagnált, inkább a régi hagyományoknak
megfelelõen az oktatás terén ért el magas színvonalat. A második világháború
után az ipari tudományos fejlõdést szorgalmazták vezetõi. 1949-ben jött lére
- ennek jegyében - a Veszprémi Vegyipari Egyetem. Veszprém megyei jogú
város. Napjainkban a veszprémi egyházmegye érseki székhelye lett. Elsõ
érseke dr. Szendi József.
Nevezetességek:
Veszprémi Vár - Vár utca
korhûen felújított épületekkel, melyekben egyházi és közintézmények, valamint
kiállítások kaptak helyet. (Simoga-ház, Dubniczay-ház, Tejfalusy-ház,
Körmendy-ház) Közeli települések: Öskü, Márkó, Csopak, Felsõörs, Litér, Várpalota,
Megközelíthető:
|
Предоставляемые предприятия: |
|
|
|
|
|
|